Az aukciók külső szemlélődőként valamiféle bonyolult és elegáns eseménynek tűnnek, ahová csak a felső tízezer tagjai nyerhetnek belépést. A valóságban viszont egy sokkal egyszerűbb, ámde felettébb érdekes dologról van szó, ahová egyszerű földi halandóként is betekintést nyerhetünk, sőt, akár mi magunk is részt vehetünk rajta. Lássuk, hogyan is néz ki a valóságban egy licitháború! 

Kezdődhet a licit! Ilyen egy aukció általában 

Elsőként vegyük át, hogy milyen aukciók léteznek. Ugyebár mindenkinek a fejében meg van a kép a pulpitus mögött álló árverésvezetőről, aki az összegeket kiabálja a hevesen licitáló emberek között. Az igazság azonban az, hogy a filmekben látott árverésekkel szemben nem csak ez az egy módja van egy aukciónak. 

Az egyik ritka formája ugyanis a levélaukció, amelyben meghatározott időszakon belül licitálhatunk az egyes tárgyakra úgy, hogy levélben (ma már inkább e-mailben) kell megküldenünk a maximum licit összeget az aukciósháznak. A beérkező liciteket az aukciósház az aukció zárását követően összegzi, és értesíti a legmagasabb licitet ajánlót, azaz a nyertest. 

Természetesen napjainkban a digitalizáció térhódítása miatt az online aukciók is egyre népszerűbbek. Ezek alapvetően kényelmi szempontból nagyon egyszerűek. Nincs más dolgunk, mint egy online felületen regisztrálni, majd a meghatározott időn belül online licitálni a kiválasztott tételre. A rendszer úgy van kitalálva, hogy mindig értesít bennünket, ha valaki ránk licitált, így azonnal cselekedhetünk, ha már nem a miénk a legmagasabb ajánlat. Az árverés lezártát követően minden licitáló értesítést kap, a nyertestnek pedig felhívja a figyelmét arra, hogy az árverezővel mielőbb vegye fel a kapcsolatot. 

Jó, ha tudod! 

Árveréstől függetlenül az aukciós tárgyak majdnem mindig megtekinthetőek. Bevett szokás, hogy az élő aukciókhoz állandó aukciós kiállítás, míg az online vagy levélaukciókhoz csak időszakos megtekintési lehetőség társul. 

Az élő aukciók között is felfedezhetünk különbséget; hogy a tételek élőben kerülnek bemutatásra az árverés során, vagy csak az azokról készült fotókat teszik közzé. Ez általában azon múlik, hogy a műtárgymozgatásnak és -biztosításnak milyen plusz költségei lennének, hogy a licitálók élőben is megtekinthessék azt. Ha túl magasak lennének a költségek, vagy nagy lenne a kockázat a sérülésre, akkor általában a fényképes megoldást választják. 

Most pedig lássuk az élő aukciók menetét! Az árverés kezdetén az árverésvezető először is ismerteti, hogy van-e védett tétel az aukción. Ez azért nagyon fontos, mert a védett műtárgyak külföldre szállítása kiviteliengedély-köteles, így annak más országban való értékesítése nem biztos, hogy lehetséges, illetve elővásárlási jog illeti meg a magyar államot. 

A hagyományos műtárgyárveréseken az árverés vezetője általában lépcsőzetesen viszi felfelé az árakat, a teremben jelen lévő vagy telefonon és legújabban online felületeken is licitáló vevők jelzései alapján (ez a filmekből már jól ismert kézfeltartás). A licit ott ér véget, ahol már csak egyetlen licitáló marad, és az árverező a kalapácsával jelzi: a tétel elkelt. Ezt hívják leütésnek. Fontos tudni azonban, hogy az így kialakult ár az úgynevezett leütési ár, ami még nem a végösszeg. A vevő ennél mindig többet fizet, mert ezen felül számolni kell még az árverezőház 10-20 százalékos jutalékával is. Az eladó (vagyis a tárgy beadója) pedig a leütési árnál kevesebbet kap, általában 5-15 százalékkal. A teljes árrés tehát általában eléri a 30 százalékot, amit a potenciális vásárlónak mindenképpen figyelembe kell vennie, különösen akkor, ha a megvásárolt tárgyat viszonylag rövid időn belül újra értékesíteni kívánja (a műtárgypiacon 3-5 év még rövid időnek számít). 

Ez az aukciós árrés egyébként a műkereskedelmi szakmában egyáltalán nem számít soknak. A galériás értékesítés általános árrése ennek akár a kétszerese is lehet, ékszerek esetében pedig jellemzően még ennél is jóval magasabb. 

Aukció hazánkban 

A magyarországi árverések általában követik a külföldi mintát, de megesik, hogy különböznek is attól. Az elegancia a hollywoodi filmekben látottaknál valamelyest mérsékeltebb, de azért nálunk nincs is akkora nyüzsgés, mint a Christie’s vagy a Sotheby’s aukcióin.  

Ha valaki először megy árverésre, az jobban teszi, ha első alkalommal még nem akar vásárolni. Időben kell ugyanis érkezni, és az árverés közvetlen közelében nehéz parkolóhelyet találni, ráadásul a teremben is hamar elfogynak a jó helyek, ahonnan mindent látni. 

Az árverés előtt, közvetlenül a belépéskor be kell szerezni egy árverezőtárcsát, amelyhez akár személyi igazolványra is szükség lehet. Katalógust is ilyenkor lehet vásárolni, bár általában ezt majdnem mindenki már hozza magával, hiszen a többség már az árverést megelőzően látta a műtárgyakat a galéria kiállításán. Első alkalommal érdemes a hátsó sorok valamelyikében helyet foglalni, ha van erkély vagy galéria, akkor pedig ott. Az egyes tételek leütési árát hasznos lejegyezni a katalógusba, vigyünk tollat, hogy ne tűnjünk teljesen kívülállónak. Ne lepődjünk meg, ha szinte mindenki ismer mindenkit. A hazai aukciós közösség nem annyira szerteágazó. Ha felénk is biccentenek, inkább üdvözöljük bátran a köszöntést. 

Ne felejtsük el; videózni, telefonnal fényképezni szigorúan tilos! Kezdőként ne is annyira az árverezőre vagy a felkínált tárgyra koncentráljunk, hanem figyeljük a közönség reakcióit. Hamar követni tudjuk majd, hogy mikor kinél van a licit; vajon épp egy telefonos vásárlónál, vagy a teremben valakinél. Egy-egy hosszú licitharc végén kialakuló különösen magas árnál pedig tapsolni is szokott a közönség, főleg nagyvonalú vételnél. Ez egyébként magyar szokás. 

Aukció kisokos kezdőknek 

Ha kedvünk szottyant vásárolni, akkor érdemes megfogadni a következő tanácsokat: 

• az első és legfontosabb: csak saját szemünkkel, a valóságban látott tárgyat vegyünk (a katalógusban gyakran másmilyennek tűnnek a tárgyak, főként a festmények) 
• licitálási szándékunkat soha senkinek ne áruljuk el 
• előre döntsük el hideg fejjel, hogy az adott tételre maximálisan mennyit vagyunk hajlandók rászánni (ismernünk kell a kiszemelt tárgy reális értékét, amennyiben szükséges, előzetesen egyeztessünk egy szakértővel) 
• potenciális vásárlóként középtájt vagy előre üljünk, az árverésvezető látóterébe 
• ha a licitünk – amit mindig tárcsánk felmutatásával jelzünk – mégis elkerülné az aukcionáló figyelmét, bátran szóljunk hangosan az összeget megnevezve, vagy „licit” kiáltással (a filmekben látott „titkos jelzések” csupán a legendák világába tartoznak, sem külföldön, sem Magyarországon nem szokás) 
•  árverezői „karrierünket” kezdhetjük karácsony előtt, néhány tízezer forintért kapható különlegesebb dísztárgyak beszerzésével, amik tökéletesek lehetnek akár ajándék gyanánt is (például kisebb ezüsttárgyak)  

Végezetül ne feledjük el, hogy a sikeres licitet követően még a teremben foglalót kérnek tőlünk. Ez általában a végösszeg 10-20 százalékát jelenti, amit készpénzzel vagy bankkártyával is kiegyenlíthetünk. A fennmaradó összeg kifizetésére az árverezőházak legtöbbször 8-15 napot adnak. A festményekhez pedig nemcsak számlát állítanak ki, hanem egy „attest”-et is, ez az eredetiséget hivatott igazolni. Jó tudni, hogy amennyiben öt éven belül kétség merül fel az eredetiséget illetően, az árverezőházak visszafizetik a vételárat. 

Kellemes licitálást kívánunk!