KulturGastro

Derkó 2018 2018. február 23. - március 18., Műcsarnok

Az 1955-ben alapított Derkovits Gyula-ösztöndíjra (közkeletű nevén a „Derkóra”) a 35. évüket még be nem töltött képzőművészek pályázhatnak minden évben. Az ösztöndíjat – melynek összege 2018 augusztusáig havi bruttó 100 000 Ft, ez szeptembertől havonta bruttó 200 000 Ft-ra emelkedik – egyidejűleg 26 művész kaphatja meg egy esztendőre. Egy pályázó legfeljebb három alkalommal, azaz maximum három éven át részesülhet ösztöndíjban. A pályázók műveit az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felkért független szakmai zsűri bírálja el. A pályáztatás és pályázatkezelés feladatait a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. végzi.

 

A derkósok munkáit minden évben kiállítás mutatja be. A mostani tárlat a 2018-ban pályázó és az ösztöndíjat elnyerő művészek pályaműveiből válogatott. A kiállításmegnyitó egyúttal az ösztöndíjat elnyert művészeket köszönti.

Bár az utóbbi két évtizedben jelentősen bővült az ösztöndíjak köre (főként az egyetemi évek alatti külföldi résztanulmányok, illetve a végzés utáni doktori iskolák révén), a Derkónak a fiatal művészek körében változatlanul nagy a tekintélye. Idén is 130 fölött volt a pályázók száma. Így az adott év zsűrijének minden alkalommal mérlegelnie kell: ígéreteket díjaz, vagy kiforrott életpályaszakaszokat, beláthatatlan kalandokat vagy tudatosan épített alkotói pályákat. Fontos kérdés az is, hogy mikor jobb odaítélni a Derkót: közvetlenül az egyetemi tanulmányokat követően, hogy a pályán maradásra biztassák a tehetségeket, vagy évekkel később, amikor már számot adtak eltökéltségükről és megtalálták a maguk útját. S aztán egy év elteltével, a beszámolókat áttekintve, kinek szavaz bizalmat a zsűri még egy ösztöndíjas esztendőre: aki az addigi munkájának elmélyült folytatásáról ad számot, vagy aki az ösztöndíj adta lehetőséggel élve számára járatlan utakat választ, a tévedést is kockáztatva mással próbálkozik, mint pályakezdése, szakmai megjelenése éveiben.

 

Blazsek András | Bögös Loránd | Fátyol Viola | Fodor Dániel János | Gwizdala Dáriusz | Hardi Ágnes | Horgas Karina | Kazi Roland | Keresztesi Botond | Kocsi Olga Piroska | Kopacz Kund László | Kotormán Ábel | Melkovics Tamás | Mothokgo Ronald | Murányi Mózes Márton | Nagy Csilla | Papp Sándor Dávid | Pintér Dia | Pólya Zsombor | Sallay Dániel | Schmied Andi | Szabó Ottó | Tóth Balázs Máté | Trapp Dominika | Veres Balázs | W. Horváth Tibor

 

Blazsek András

Dunaszerdahely, Csehszlovákia, 1984

2012–2015: Kunsthochschule für Medien, posztgraduális képzés, Köln, Németország

2004–2009: MKE, szobrász szak

A következő évben a kutatási anyagokat (Vitruvius, Francis Bacon, Wallace Clement Sabine, Pierre Schaeffer, Max Neuhaus, Susan Philipsz) rendezve egy hanginstalláció vagy hanginstallációkból álló csoport megalkotására törekszem. Ebben a munkában érvényesülne az anyagi és a tárgyiasult akusztikai formatestek és az e formákból építhető térelemek, akusztikai modulok vagy akusztikai térprotézisek felhasználása.

 

Bögös Loránd

Debrecen, 1986

2013–2016: MKE, Doktori Iskola

2012–2013: MKE, képzőművész-tanár szak

2005–2011: PTE, szobrász szak

Antropológiai kutatásom a vizsgálat tárgyául önmagam térszerű elképzeléseit és abban elfoglalt helyét jelöli ki. Mi maga a mű, és hol helyeződik el? Mi a gondolat és a megvalósított anyag közti tér? Milyen alternatívákat kínál a ház belső fala és a benne elhelyezett tárgyak közti tér léte? Munkáim elsősorban a valósággal és a valóság átírásával foglalkoznak. Mindezt egy zárt téren belül (egy házban), funkciójuktól megfosztott modellterekkel „illusztrálom”, melynek protagonistája is én vagyok. Önmagam felhasználási módjaiban a munka már nem egy gondolat reprezentációjaként funkcionál, hanem magának a megalkotásnak a helye. Referencialitásában alany és tárgy kettősségéről szól, melyet azonban idővel igyekszem fölszámolni. Mivel egyszerre van jelen a valós tér és a modelltér, így kísérletet teszek élet és mű kettősségének feloldására is a funkcionális és a funkcióját vesztett tárgyak között, így a „mű” lehetőség szerint egy kiterjesztett environment lesz.

 

Fátyol Viola

Debrecen, 1983

2012–2015: MOME, Doktori Iskola

2007–2012, MOME, vizuális környezetkultúra tanár szak

2006–2011: MOME, vizuális kommunikáció, fotográfia szak

2010: Willem de Kooning Academie, Rotterdam, Hollandia

2001–2006: EKF, rajz, vizuális kommunikáció tanár szak

2015-ben pár héttel a Charlie Hebdo lap szerkesztősége elleni terrortámadás után érkeztem Párizsba, és érezve a kollektív trauma hatását, dokumentálni kezdtem azokat az efemer emlékműveket, melyek a támadások helyein születtek és változtak napról napra. A tavalyi ösztöndíjas év során sikerült több helyre is elutaznom, ahol az elmúlt években terroresemény történt. Minden városban végigjártam a támadások helyszíneit, és dokumentáltam a látott jeleket, nyomokat. Emellett felvállaltan személyes nézőpontból olyan jeleket, látványokat kerestem, melyek bennem asszociatív módon a szorongás, a félelem, a megoldatlan trauma, a halál képzetével társultak. Idén ezt folytatom, a munka bázisa továbbra is a kollektív szorongás megragadása, melyet a személyesség és a nyilvánosság szempontjából is vizsgálok. A képek és azok megjelenése egyaránt fontos lesz, így az installációval, a megjelenési formával többet szeretnék foglalkozni, kísérletezni. A képek, melyeken most dolgozom, egyre messzebb rugaszkodnak a fotográfia műfaji kereteitől – szeretném megnézni, hová vezet ez az irány.

 

Fodor Dániel János

Budapest, 1989

2016–2017: MKE, tanár szak

2011–2017: MKE, intermédia szak

2010–2011: BKF, fotográfia szakirány

Munkatervem alapját az 1954 és 1989 között Magyarországon megjelent FOTO magazin adja. A lapszámok többségében önálló, dupla oldalas rovatként szerepelt a képbírálat. Ebben a rovatban az esztétikai és technikai hibák felszámolásához nyújtott, segítő szándékú instrukciókon túl gyakran szerepelnek ideológiai tanácsok. Olyan sokszorosítható kiadványt szeretnék létrehozni, amely a képbírálat rovatból válogat. A tervezett kiadvány vizuális eszközökkel szemléltetné a fotóról való gondolkodás alakulásának állomásait. Önálló sorozatot is készítenék, amelyben a képek felnagyítva, a nyomdatechnikai sajátosságokból eredő képhibák hangsúlyozásával kerülnek megjelenítésre.

 

Gwizdala Dáriusz

Szekszárd, 1989

2009–2016: MKE, szobrász szak

Amateur-diving művészeti projektem kísérletet tesz a (professzionális) kortárs művészet és az amatőr alkotóközösségek fúziójára. Fókuszában a szoros értelemben vett hivatásos kortárs művészet mellett párhuzamosan megjelenő amatőr művészeti színterek (jobb agyféltekés rajztanfolyamok, csoportos oktatás, kisebb rajziskolák, a „festeni mindenki tud” hívó szót zászlajukra tűző kezdeményezések) állnak, ezek inkognitóban történő kipróbálása és átélése. Kritikai és mai szempontok szerint megrendezett vizuális kollaboráció a célom. A projekt a konceptuális alkotások, a kortárs és az amatőr szféra közötti átjárhatóságot szimbolizálná és aktivizálná.

 

Hardi Ágnes

Budapest, 1989

2009–2014: MKE, szobrász szak

A közeljövőben a különböző neurózisok, közérzetek terekbe való átfordításával, azok egyre szürreálisabb megjelenítésével, hangok, zajok átformálásával és ezekbe a megszemélyesített terekbe való beillesztésével foglalkozom.

 

Horgas Karina

Pécs, 1991

2015–2016: PTE, képzőművész-tanár szak

2010–2015: PTE, festő szak

A látható és láthatatlan problémája alkotja kutatásom fő irányát. A láthatatlan sokrétűségének megmutatása, minél több aspektusból való elemzése az egyik cél. A tervezett kutatás érinti a filozófia, a fenomenológia, a metafizika területét is. Munkáimon keresztül kísérletet teszek egy sajátos álláspont, koncepció megfogalmazására, amely a létre irányul.

 

Kazi Roland

Kiskunhalas, 1987

2015–2017: MOME, Doktori Iskola

2012–2014: MOME, médiadesign szak

2007–2011: SZTE, képi ábrázolás szak

A korai analóg médiumok fejlődéstörténetével, a képzőművészetben fellelhető kinetikai, optikai művekkel és kísérletekkel foglalkozom. A technikatörténeti szakirodalomban való kutatás filozófiai és pszichológiai kíváncsiságot is magával hozott, ami az emberi szubjektum és a külvilág kapcsolatára vonatkozik. A látás során nemcsak mentális reprezentációról beszélünk, hanem a látás tárgyával kialakult szoros viszonyról is, amelyben elmosódik a határvonal a szemlélő belső világa és a külvilág jelei között. A médiumok fejlődésével azonban egyre valószínűbbé vált, hogy az ember nem képes utolérni a valóságot. A látás kisegítésére hivatott technikai eszközök tehát a látást tették problematikusabbá. Tanulmányozni kívánom a korai médiumokat, ezzel olyan műveket hozva létre, melyek nemcsak technikatörténeti korokat idéznek, hanem olyan problémákat is előhívnak, mint látás és cselekvés interakciója, a többszörös perspektíva, a néző képalkotó szerepe, a projekció folyamata és az optikai illúziók.

 

Keresztesi Botond

Marosvásárhely, Románia, 1987

2007–2012: MKE, festő szak

2011: Universität Leipzig, Institut für Kunstpädagogik, Lipcse, Németország

Két legutóbbi kiállításomon az emberi testnek a mesterséges szubkultúrába hajló átformálásával foglalkoztam: a neonfény sugara alatti metamorfózissal (a szoláriumok világa), illetve a testünk meghosszabbításának halott, művi világával (műkörmök). Ezzel párhuzamosan kezdett egyre inkább foglalkoztatni a valós és kreált világok egymásba csúszása, a számítógépes F. P. S. (First-person shooter) játékok képi világa, a digitális képformátumok folyamatos manipulációja. Fontosnak tartom, hogy a megszokott táblakép formátumon túl létrejöjjenek objektek, installatív megoldások is.

 

Kocsi Olga Piroska

Budapest, 1987

2013–2016: MOME, Doktori Iskola

2011: Willem de Kooning Academie, Rotterdam, Hollandia

2008–2015: MOME, médiadesign, illetve design- és vizuálisművészet-tanár szak

Az új anyagok, képalkotási technikák, lehetőségek foglalkoztatnak. Beton, aranybőr, hologramos fólia mint képhordozó anyagok felhasználásával kísérleteztem. Az anyagkísérletek mellett a virtuális anyagtalanság is foglalkoztat: a VR térben a test eltűnik, és csak a szemünké a terep. A szimuláció teljesen lefedi az ingereket, hang és kép tárul elénk, egy másik világba kerülünk. Idén a helyspecifikus installációkra szeretnék koncentrálni. A tavaly létrehozott VR LADA installációban már megvalósul a helyspecifikusság: egy Zsiguliban ülve, VR szemüveget felvéve átkerülünk egy nyúluniverzumba, ahol szintén egy Zsiguliban ülünk. Két térben vagyunk jelen egyszerre, fizikailag a valóságban, miközben tudatunk a virtualitást éli meg. A térélmény egy tér nélkül szimulációban jön létre. Olyan projekten gondolkodom, amelyben a test is megjelenik. Mi történik, ha Jacques Lacannak ellentmondva valóban bele tudunk helyezkedni a másik szemszögébe? (Te soha nem láthatsz engem onnan, ahonnan én nézlek téged, írja Lacan.) A VR szemüveget viselő személyt egy testet trekkelő kamera figyeli, és a számítógép segítségével magára tudja ölteni egy másik személy látószögét. Érdekes kísérlet lenne belebújni egy másik ember bőrébe.

 

Kopacz Kund László

Csíkszereda, Románia, 1991

2014–2016: Universitatea de Artă şi Design, szobrász szak, Kolozsvár, Románia

2010–2014: EKF, plasztikai ábrázolás szak

A táj megfestésének alakulása jegyzi a természetről alkotott eszméink állomásait” – írja Kenneth Clark. Lézerszkenneléssel, nagynyomású ipari préssel, LED-es IoT-vel, valamint erőgéppel készült négy elemből álló tájképsorozaton keresztül vizsgálnám az ember és a természet viszonyát. A geológiában, topográfiában és meteorológiában, a nagyiparban, valamint az építkezéseken használt technológiák segítségével készíteném el „tájképzeteimet”, amelyeknél az eszközök és módszerek konkrétan nem kerülnek bemutatásra, de a koncepció szerves részét alkotják. A munkafolyamatba bevont szakemberekkel kialakuló eszmecserék kompromisszumokat, friss megoldásokat és gondolatokat fűzhetnek az amúgy egyénileg kitervelt műhöz. A tájkép kanonizált ismereteivel játszva szobrászat és installáció, 3D-s modellezés, fotográfia, illetve a kétdimenziós képalkotás módszereivel tennék próbálkozást a természetről alkotott eszménk művészi megfogalmazására.

 

Kotormán Ábel

Budapest, 1989

2009–2017 MKE, szobrász szak

Szobrászati tanulmányaim során meghatározó elem volt a modell utáni munka. Idővel szükségszerűnek éreztem, hogy szobraim elkészítésekor több teret engedjek a benyomásaimnak, vízióimnak. Ez a folyamat értelemszerűen a naturális plasztika irányából az absztraktabb formavilág irányába terelte az érdeklődésemet. Viaszvázlataim elkészítése során jó lehetőségek nyíltak ebben az irányban, mert a munka közben a szobrok olyan technikai folyamatokon mentek keresztül, amelyek nem teljesen irányíthatók. Viasz kisplasztikáimat szeretném bronzba önteni, illetve életnagyságban kivitelezni. Az életnagyságot azért tartom fontosnak, mert a szobraim emberi alakok.

 

Melkovics Tamás

Székesfehérvár, 1987

2006–2012: MKE, szobrász szak

2011: Edinburgh College of Art, University of Edinburgh, Skócia

Az utóbbi időben munkáim létrehozásában a legerőteljesebb elem a moduláris komponálás, valamint a természeti struktúrákban is fellelhető aritmetikai alapok használata. A komponálásban fontos szerepet kapnak a klasszikus szobrászati problémakörök: a tömeg és a dinamika térben való működésének kérdéskörei, valamint az intuíció.

Mothokgo Ronald

Budapest, 1989

2009–2016: PTE, festő szak

A portré és a maszk ütköztetésével arra a kérdésre próbálok válasz találni, hogy az emberi arc reális megjelenítése, az arc lebontott struktúrájának feltárása és rávetítése, vagy esetleg az arc elrejtése közül melyik fejt ki szuggesztívebb hatást. Az arcszerkezet ilyen jellegű ábrázolását a különböző törzsi kultúrák ide köthető emlékein is fellelhetjük.

 

Murányi Mózes Márton

Budapest, 1985

2012: Eesti Kunstiakadeemia, Tallinn, Észtország

2009–2015: MKE, intermédia szak

Következő kiállításom alapját a Bauhaus alapformáinak (háromszög, kör, négyzet), illetve az alapszínek együtthatásának tanulmányozása, vizsgálata, kiegészítése képezi. Ezek a formák előfordulnak az élet minden területén, így a hadászatban is, amelyre a kiállítási anyag fókuszál. A második világháborúban a hadászat által felhasznált és a hadiipar által gyártott tárgyakat, logókat, fegyvereket, csapdákat kutatva készítek objekteket, képeket, amelyeket aztán elidegenítve, pusztán az esztétikájukat megőrizve, funkciójukat mellőzve állítok egymás mellé egy galéria steril környezetében.

 

Nagy Csilla

Vágsellye, Csehszlovákia, 1983

2010–2015: Vysoká škola výtvarných umení v Bratislave, doktori képzés, Pozsony, Szlovákia

2009: Eesti Kunstiakadeemia, Tallinn, Észtország

2004–2009: MKE, szobrász szak

Az egyik legfontosabb téma, amellyel foglalkozom, a szülővárosomhoz kötődik. A galántai székhelyű Hanza Szövetkezeti Áruközpont a két világháború közötti időszak legsikeresebb csehszlovákiai magyar vállalkozásának tekinthető. Mára azonban ennek nyoma sem maradt a városban, sem a közbeszéd szintjén, sem az emlékezés hivatalos formáinak szintjén. A Hanza múltját és emlékét nem csupán dokumentumgyűjtéssel szeretném láthatóvá tenni, hanem a képzőművészet eszköztárával egy kiterjedtebb installációban összpontosítani.

 

Papp Sándor Dávid

Nyíregyháza, 1989

2009–2015: MKE, grafika szak

2013: Accademia di Belle Arti di Brera, Milánó, Olaszország

Érdeklődésem fókuszában a funkcióbeli ambivalencia áll. Paradox szituációk vagy ezek megteremtésére alkalmas eszközök, tárgyak megjelenítésével foglalkozom. Abszurditás, diszfunkcionalitás figyelhető meg, mellyel a mindennapi élet problémáira szeretnék reagálni. Ezek a negatívumok gyakran társadalmi okokra vezethetők vissza. A tárgyak megszokott rendeltetésének átalakulása sok esetben párhuzamba állítható a mai kor emberének identitásvesztésével, a megszokott normák felbomlásával. Hasonló visszacsatolások elérésére törekszem, mint a megoldás váratlan, intuíción alapuló felmerülésének problémamegoldása során. A képi világot gyakran a végletekig redukálom, ezzel érve el, hogy tőmondatként hasson a befogadóra. Inspirálónak tekintem az urbánus közeget.

 

Pintér Dia

Budapest, 1989

2008–2013: MKE, festő szak

2012: Akademie der Bildenden Künste, München, Németország

Munkáimmal az interakció rögzítésére képes téremlékezettel szemben az individuum identitáskonstruálási képességét kutatom. Mindezt a tudatszintek feltérképezésével, a tudatpályák különválasztásával és összehangolásával kísérelem meg a képeimen szereplő különböző anyagbeli minőségekkel, amelyek egymással is kommunikálva viszonyrendszereket alakítanak ki, szituációkat hoznak felszínre, látens narratívákat idéznek elő a nézőben. Ezekben a terekben nem feltétlenül történik konkrét cselekvés: a feltüntetett tárgyak, alakok és anyagok egy történés előtti vagy utáni idő felépítésével kívánnak megidézni egy cselekvési mechanizmust. Az elmúlt néhány évben gondolkodásom a helyi viselkedéskultúra elemzésére irányult, amely közvetlenül, illetve közvetetten is jól érzékelhető. Úgy gondolom, hogy a ma felmerülő stratégiák közül egy magyar vagy kelet-európai képzőművész a kortárs globális kultúrákban azt a szándékot képviselheti, amellyel megpróbál valamit a saját közegéből, kultúrájából, történelmileg túlterhelt és politikailag agyoncizellált érzelmi közegéből kiemelni és közvetetten felmutatni.

 

Pólya Zsombor

Budapest, 1989

2010–2016: MKE, intermédia szak

Címszavakban azok a fogalmak, amelyek az elmúlt években foglalkoztattak: sértettség, sértődés, rombolás, rongálás, hagyaték, emlék, emlékezés, rehabilitáció, módosítás, átalakítás, kritika, rekonstruálás, reakció. Az egyetemi élet alatt előfordult, hogy megrongálták a munkáimat. A diplomamunkám alapja is egy rossz fényképezőgépben fényt kapott film volt: egy gyermekkori emlékem helyreállítása. Idén szeretném továbbvinni a műtárgy–rongálás–alkotás témakörét. A másik témám nagyapám, Pólya József festőművész munkásságának lehető legteljesebb feldolgozása.

 

Sallay Dániel

Pécs, 1985

2005–2012: MKE, szobrász szak

Az elmúlt időszakban munkáim a már elsajátított szimultán absztrakt attitűd mellett általam még körbe nem járt problémákat dolgoztak fel. A Monstrum című munkámban az applikálhatóságot, az anyag adta felületképzési lehetőségeket és bizonyos időbeliségi viszonyokat feszegetek, az Uretániai Vadállatban a purhab adta anyagiság ellentmondásai kerülnek felszínre, és efemersége szempontjából az időtényező ismételten releváns kérdéssé válik. A Serpenyő című munkámban a kézzel való faragás praktikusságának problémája a kérdés, a Happy Uretániában az elidegenített műanyag tárgy egzisztenciáját firtatom. Az imént említett példák alapján hozzáállásomat a munkáimhoz kísérletezőnek is nevezhetnénk, viszont meglátásom szerint ez a kísérletezés nem öncélú. A forma, az anyag és a határok feszegetése együttesen fejezik ki munkáim mondanivalóját. Tervezem, hogy a Happy Uretánia folytatásaként megvalósítok még három színes szobrot, hasonló stílusban. Az applikálhatóság miatt felmerült bennem az igény egy „társasjáték” koncepció kidolgozására is. Ez a terület újabb megoldandó kérdéseket vet fel, mint például a strapálhatóságot vagy a nem környezetszennyező, „emberbarát” anyagok bevonását.

 

Schmied Andi

Budapest,1986

2011–2012: The Bartlett School of Architecture, városépítész szak, London, Anglia

2007–2011: Elisava Escola Universitària de Disseny i Enginyeria, dizájn szak, Barcelona, Spanyolország

Private Views című, most futó projektem a kiváltságosságnak, a világ elitjének tereit igyekszik feltérképezni. Manhattanben lakást kereső magyar milliárdosnak kiadva magam több mint harminc ingatlanba jutottam be a legexkluzívabbak közül. Fényképeztem és videóztam a bejárásokon, hogy be tudjam mutatni az ingatlanügynökök meggyőzési stratégiáit, a szürreális párbeszédeket, amelyek bepillantást engednek ebbe az elit világba.

 

Szabó Ottó [Robotto]

Szekszárd, 1989

2007–2012: MKE, szobrász szak

A bemutatott kinetikus szobrok az éltető gépek területén folytatott kísérleteim eredményei. Az Örök mező szobor középpontjában egy fűvel borított rét áll. A rét számára a szobor biztosítja a fejlődést, tápanyagot, fényt ad, de egyben levágja, szabályozza is, így céltalanná teszi a növekedést. A szobor evolúción megy keresztül, lassan, de folyamatosan változik. A Buddha láncfűrész című művemben a végtelenített elmúlás jelenik meg. Van valami szomorú és egyben romantikus abban, ahogy a fűrész láncának belső fogazata apránként belemélyed a fába, ezáltal egyrészt forgatja a fát, másrészt hozzájárul a kivágásához. Külön érdekes, hogy a szobor erre a fatörzsre, egyenetlenségeire lett tervezve, így a kölcsönhatás szinte tökéletes. A láncfűrész mozgása, doromboló hangja már-már meditatív, nyugalmat áraszt. Ebben a végtelenített favágásban a fa kap egy utolsó lehetőséget, hogy körbeforogva megmutassa a szépségeit, alakját, színeit, mielőtt lassan elmúlik. Szeretném folytatni az éltető gépekkel való munkát, kikísérletezni, hogyan lehet ezekkel a természeti elemeket is magukban foglaló gépekkel érzelmek skáláját megjeleníteni.

 

Tóth Balázs Máté

Budapest, 1990

2014: Royal Academy of Art, Hága, Hollandia

2010–2015: MKE, szobrász szak

A Mascot-land sorozat új darabjait szeretném elkészíteni. Több grafikai elemmel, lightboxokkal, élő szereplős videóval bővíteném a prezentálási formákat. A terveim között szerepel a hajléktalanok kabalája, a különböző addikciókat (drog, alkohol, szerencsejáték) reprezentáló figurák, a magyarországi szocialista időszakot megtestesítő szellem, a szélsőjobboldali nacionalista turul fiókája.

 

Trapp Dominika

Budapest, 1988

2006–2012: MKE, festő szak

Az elmúlt fél évben egy kutatásalapú egyéni projektet valósítottam meg, melynek keretében létrehoztam a Parasztok atmoszférában elnevezésű, népzenészekből és kortárs zenészekből álló konceptuális zenekart. Új projektünk az utolsó magyarországi boszorkányperek fennmaradt peranyagából indul ki. Egy másik felkérésre saját készülő festményeimen az embernek az újfajta, kiszámíthatatlan és fenyegető természettel való válságos viszonyát fogom kiemelni.

 

Veres Balázs

Pécs, 1982

2002–2007: PTE, szobrász szak

Alkotásaim jelentős részénél betont használok, mely anyagot saját jellemzőin keresztül megpróbálom összekapcsolni a saját közegemmel és élményanyagommal, létrehozva valami egymástól elválaszthatatlan egységet. Az alapvető tematika: az iparban használt beton mint matéria és mint közösségek által kreált sztereotípia hogyan kapcsolható össze az egyénnel.

 

W. Horváth Tibor

Körmend, 1990

2013–2015: MOME, médiadesign szak (MA)

2010–2013: MOME, médiadesign szak (BA)

Az elmúlt öt évben olyan eseményalapú off-grid beavatkozásokat hoztam létre, amelyek egy kisváros, Szentgotthárd közösségi, vallási és világi ünnepeire épülnek. Az esemény- és videóalapú munkáim mellett most olyan, az ország bármely területén beágyazható kinetikus installációk létrehozását tervezem, amelyek jellemzők egy adott szituációra, területre – mégis zavarba ejtően funkcionálnak. Tervezem például kinetikus vadászlesek építését, amelyek különböző apróbb mozgásokat képesek végrehajtani.

Kurátorok: Bán András, Fazakas Réka

Pályázati koordinátor: Orgován Kinga

Kiadványterv: Plavecz Sára

Fotó: Sulyok Miklós

Szöveggondozás: Götz Eszter, Tomka Eszter

Nyomdai koordinátor: Szerdahelyi Júlia

Műtárgyszállítás, -kezelés és installálás: Béki István, Boros István, Bodnár János, Steffanits István; Deésy László, Dupaj Péter, Lipécz Tamás, Máté László, Oszlánczi Zoltán, Szabó Árpád, Szabó Gergely, Szakmáry Béla, Vadász István

Kommunikáció és marketing: Csóka Edina, Detvay Lili, Kővári György Márió, Tuza Norbert

Sajtókapcsolatok: Naszály György

Nyomdai koordinátor: Szerdahelyi Júlia

Nyomda: EPC

Kiadó: Műcsarnok Nonprofit Kft., 2018

Felelős kiadó: Szegő György művészeti igazgató

 

Rövidítések

BKF – Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

EKF – Eszterházy Károly Főiskola, Eger

MKE – Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest

MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest

PTE – Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar

 

SZTE – Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

TOP